Advent a várakozás ideje

Szabadi Lívia: A várakozás ideje

Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját...
Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet...
Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát...
Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét...
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!

Radnóti Miklós: Tél

Hóba fagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.

Dsida Jenő: December

 A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dúdolász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. ...Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, - mert fehér.

Tóth Árpád: Be furcsát álmodtam

Be furcsát álmodtam az éjjel,
Hahó, hahó,
Lefutok kacagva a lejtőn,
Ma csupa zengés a szívem,
Ma kínom távol ormán rajt pihen
Halk, puha hó.

Nézd, hó esett az éjjel,
Hűs és szelíd, mint álombeli bú.
De dalolnak a fák,
Aranyszínű láng
Fodrozza a felhőt,
S a hegyi ösvény vadrózsa-szagú.

Lefutok kacagva a lejtőn,
Hahó, hahó -
Odalent csendben megpihenek,
Messze merengnek a nyitott szemek,
S szívemben csendesen
Szitál a hó.

Reményik Sándor: Egy perc...

Egy percre ma 
Úgy néztem fel a csillagokra én, 
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel 
Legelőször tekinteném. 
Egy percre ma 
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. 
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször 
Csodálkoznék el édes illatán. 
Egy percre ma 
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, 
S az élet a kezemben: 
Engedelmes, jól hangolt hegedű. 
Egy percre ma 
Megindultam - és nem tudtam: mi az. 
Messziről, mélyről intett elibém 
Egy elsüllyedt tavasz. 
Egy percre ma 
Mint szegény embert, nem húzott az ág, 
Halkan csengettyűzött a föld alatt 
Sok eltemetett csengettyűvirág. 
Egy percre ma 
Megpróbáltam a más lelkébe látni, 
Nem ítélve és el nem ítéltetve: 
Bocsánatot nyerni és megbocsátani. 
Egy percre ma 
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok, 
Amelyek elé köd ereszkedett: 
Céltalan hajsza és megutált harcok. 
Egy percre ma, 
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás: 
Elváltozott, mint Jézus a hegyen 
A mindenség, - s be más lett, ó be más! 
Egy percre ma... 
Nem lehet ezt a percet kibeszélni. 
Hogy is tudna szivárványglóriás 
Tündér törékeny teste rímbe férni! 
Egy percre ma 
Oly boldog voltam s oly boldogtalan, 
Tudva: e perc egy percig tart csupán - 
És aztán vége van. 
És én ki tudja meddig várhatok, 
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből 
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla 
Az örökkévalóság tengeréből.