A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dúdolász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. ...Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, - mert fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése